Tudom, hogy mit akarok! Vagy mégsem?
Kiborít ez a szakdolgozati témaválasztás. A baj ott kezdődik, hogy túl sok minden érdekel, elaprózom magam. Szinte sosincs az, hogy csak egy dolog jár a fejemben. Ugyanakkor, ami kötelességeket illeti, hajlamos vagyok halogatni… Mikor hozom már rendbe az anyagi helyzetem; mikor mondok már végre határozottan IGEN-t vagy NEM-et a bizonyosnak; vagy, hogy mikor döntöm már el végleg miről is akarom gondolataim sodrát papírra vetni, amiért azután szabad belépőt kapok a diplomások minimum 100.000-es fizut bezsebelők táborába… Halogatok. De miért is? Nem tudom pontosan. Lehet, hogy egyfajta hormonzavar vagy most előbukkanó eddig rejtett gén hatása ez a tanácstalanság. Lehet, hogy csak „élvezem” az adrenalin fura lüktetését a véremben, a tarkómban, ahogyan még jobb megoldásokra doppingol egy-egy közeli határidő.
Képtelen vagyok dönteni, pedig fel kell kérnem egy konzulenst (ugyanis akivel azt hittem lemeccseltük nyár elején, csúnyán pofára ejtett).
Nos, a számomra szóba jöhető témák:
Diszkrimináció a médiában – ez jól hangzik. Van bőven saját tapasztalatom…
Párkapcsolatok, a gyermekvállalás kérdései. – na erről is van véleményem…
A virtuális kor hajnalán (vágy-, fogyasztás- és szex az interneten, új közösségek, gondolkodás és viselkedés a cyber spaceben, WIW-Facebook-chat-fórum stb., társkeresés és ismerkedés). - :)
A gyerekeknek szóló műsorok interpretatív elemzése: Ők hogyan látják? – szakirodalom???
Szakirodalom!! Macera, sok idő. Ha nem lenne 8 órás állásom, nem járnék fősulira meg angolra, ja és valaki főzne, mosna és takarítana helyettem (amiket amúgy már ki nem hagynék) lenne kényelmesen elég időm egy agyonszabályozott, plágiummentes szakdolgozat komoly előkészítésére és megírására… Ilyenkor irigylem azokat, akik 22 éves fejjel Apuci pénzén és/vagy Anyuci all inclusive ellátásában élve, minden energiájukat a tanulásra, ill. önmagukra fordíthatják. Statisztikailag ugyanis még mindig ők vannak többen, bárhogy sír az ország a válság miatt! Szegény lelkek… Persze tisztelet a kivételnek!
De hát kicsit mást dobott a gép – ahogy egy élet-bölcs mentorom mondaná.
Azért érdekes bennem ez a kettősség: halogatok, de ugyanakkor borzasztó türelmetlen tudok lenni. Ha úgy van, cakk-pakk elintézek dolgokat pl.: egy nap alatt találok másik lakást és másnap szerződést kötök, s elköltözöm.
Vajon az ÉLET NAGY DOLGAI miért nem működnek így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése